1912-ig Orosházán és Temesváron élt, majd a család átköltözött Vösendorfba, onnan Bécsbe. 1914-1917 között a bécsi Graphische Lehr- und Versuchsansalt növendéke litográfia szakon. 1917 tavaszán innen hívták be katonának az osztrák-magyar hadseregbe, az itáliai frontra. 1918 őszén Budapesten kiállított a Hadviselt Művészek tarlatan és beiratkozott az Iparmúvészeti Iskolába., ahol 1919 nyaráig tanult, majd Bécsbe költözött. Még az évben meglátogatta a Strum Galériát Berlinben. Itt megismerkedett Wilhelm és Stephan Wolpe festő és zeneszerző testvérpárral, tőlük halltt először Johannes Itten bécsi iskolájáról és sajátos tanítási módszeréről, ami felkeltette érdeklődését. 1920 tavaszán Bécsben, a HAus der Jungen Künstlerschaftban rendezte meg első önálló kiállítását. Balettet tanult. Ősztől a weimari Bauhaus Előtanfolyama, 1921-1923 között a Fém-műhely növendéke. 1922-ben megfordult Doesburg Stijl-kurzusán.
PAP GYULA
1899 Orosháza – 1983 Budapest
1923 szeptember első napjaiban elhagyta Weimart és hazatért Magyarországra. 1923-24-ben Temesvárott, Nagyszebenben és Kolozsvárott litográfusként dolgozott, közben festett és fotózott. 1925-ben Herrlibergben részt vett a berlini Itten iskola megszervezésében melynek 1926-1933 között figurális rajz tanára volt. 1927-ben Élettudomány címen mazdaznan folyóiratot adott ki Temesvárott. Berlinben a természetgyógyászat iránt is érdeklődött. 1930-ban Gropius, Moholy-Nagy és Hannes Meyer társaságában részt vett az amszterdami Sozialistische Kunst von heute kiállítás német részlegében.
1933-ban grafikáit kiállítják Ultrechtben és Hágában. 1934-ben hazatért Magyarországra, kiállítása volt a Fränkel Szalonban Budapesten. 1935-től a Kassák Lajos Munkakörének fiatal tagjait konstruktív kompozícióra tanította. A Dunakanyarban, Nógrádban és a Balaton-felvidéken festett. 1937-ben Kállai Ernővel a párizsi világkiállításra utazott. 1940-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Tamás Galériában. 1941-42 között műtermében tanított és ugyanott kiállításokat is rendezett tanítványai munkáiból. 1944-ben bejáró munkaszolgálatos a budapesti Magyar Acélban. Este műtermében gyári élményeiről készített képeket. 1946-1948 között a Nagymarosi Népi Kollégiumot szervezte munkás- és parasztgyerekeknek. Az eredményekből kiállítást nyílt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1949-1969 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára. 1968-ban részt vett a stuttgarti 50 Jahre Bauhaus kiállításon.
Innen nagy körutat tett: Bécs, Stuttgart, Zürich, Itália, Szicília, ahol elkezdi festeni Tenger sorozatát. 1971-ben önálló kiállítása volt a bécsi Collegium Hungaricumban, majd 1972-ben a budapesti Műcsarnokban. 1973-ban jugoszláviai és Krím félszigeti utazást tett. 1975-ben kiállítás a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban, utazás Görögországba. 1977-ben részt vett Oskar Schlemmer stuttgarti kiállításának megnyitóján. 1978-ban Anneliese Itten kérésére előszót írt Johannes Itten, A színek művészete című könyvének magyar nyelvű kiadásához. 1979-ben a berlini Nationalgalerie-ben szerepeltek képei a Revolution und Realizmus kiállításon. A weimari Bauhauskolloquium alkalmából előadást tartott a weimari Építészeti Főiskolán. Ugyanitt javaslatára jön létre az Itten Élőtanfolyam bemutatása Anneliese Itten rendezésében. 1979-1980-között életmű kiállítása Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában. 1983-ban kiállítása nyílt Berlinben a Haus der Ungarischen Kultur épületében majd a weimari Építészeti Főiskolán és Dessauban.